István, a király

A rockopera alapjául szolgáló mű – Boldizsár Miklós Ezredforduló című drámája – arról szól, hogy 997-ben Géza fejedelem halála után a magyar uralkodó családon belül kiéleződnek a feszültségek, mert az ősi jog – az oldalági utódlás – szerint a fejedelmi család legidősebb férfitagja, Koppány a hatalom örököse, aki maga is felvette a bizánci kereszténységet. Géza azonban halála előtt megeskette a magyar főurakat, hogy a keresztény jogrend szerint fiát, Istvánt válasszák meg fejedelemnek. István és Koppány ellentéte testvérháborúval fenyeget, holott az országnak és népének békére lenne szüksége. Véres összeütközésre kerül sor, amelyben István seregei győznek.

A rockopera már másról is szól. Történelmi léptékű, karizmatikus hősök igazságairól, és azok közötti választási lehetőségeikről. A választásról szól. Arról, hogy mindig van választás. Aztán, hogy a választás jó volt-e, azt majd az idő, nagy történelmi választásoknál, az utókor ítéli meg. De döntenünk nem nekünk, az útókornak kell a történelmi szereplők helyett, utólag nem kérdezhetjük komolyan, hogy: „Mi lett volna, ha…”, mert, ha nem az lett volna, ami van, lehet, hogy személy szerint mi sem lennénk, és nem is tehetnénk föl kérdéseket.

A rockopera már születésekor is – és azóta még inkább – túlnőtt önmagán. Több lett, mint színdarab, több lett mint, rockopera. A magyarság újabb kori, modern nemzeti jelképe lett. Szinte mindenkié, mint a zászló, a kokárda, a Himnusz, a címer és a Szent Korona, és talán leginkább éppen a korona, meg a korszerű zene, a korszerű dalszövegek, és megszületésének történelmi ideje, a rendszerváltás előszele miatt. Szinte senkinek sem a testvérháború, az idegen katonák behívása, felnégyelés jut eszébe róla, ahogy a franciák sem a Guillotine-ra gondolnak a Marseillaise éneklése közben.

Az István, a király határon belül és túl közmegegyezéses nemzeti jelképévé vált a magyarságnak, aminek minden egyes előadása ünnep. Ezekre az ünnepekre vár mindenkit a Békéscsabai Jókai Színház, Zsuráfszky Zoltán hagyományos rendezésében.

A Zikkurat Színpadi Ügynökség engedélyével.