Carmina Burana

Carl Orff  nem tekinthető par excellence wagneriánusnak, bár a tizennégy esztendős korában látott Bolygó hollandi úgy felzaklatja, hogy azonnal nekiáll zongorakivonatot készíteni belőle. Hisz Orff művészete a ritmus és az oktatás körül forog, a romantika zenedrámája távol áll tőle. Nem úgy az összművészet: szinte csak színpadi alkotások kerülnek ki keze alól, amelyek szövegét úgy gondozza, mint Wagner – és ugyanúgy érzi otthon magát Bajorországban, mint Wagner. Ráadásul érdeklődésének tárgya a múlt, gyakran a mitológiák és legendák világa, csakúgy, mint a nagy elődnek. Ezért is teljesebb a kép, ha a Wagner nyomába lépett új irányzatok kapcsán Orff művészete is „A Ring gyűrűi”-évad palettájára kerül.