Az utolsó magyar

Hogy é mifene es történik? A kitalált világban a reformkorból a kommenyista feudalizmusba visszapottyant magyarok egy maroknyi csoportja felejti el éppen nemzeti hovatartozását, amikor is megérkezik egy idegen, majd még egy. S félminutum alatt megváltozik minden! Hogy jobbra, vagy balra fordul-e a magyarok XIX. százada abban a másik világban, maradjon titok!
A fiatal független színház a tőle megszokott vagánysággal és fegyelmezetlenséggel készítette el legújabb abszurdját. A próbafolyamat hangulatára talán a legjellemzőbb, hogy az olvasópróba Nemesnádudvar egyik legszebb borospincéjében folyt le, s két nap alatt. Cziczó Attila rendező saját írásából eszkábált össze (ismét) valami színháztalan színházat - kiegészülve Miklós Máté ifjú költő lírai soraival -, ám a hite erős maradt, de véleménye legeslegújabb szösszenetéről most nincs, hiszen megnyilatkozni már csak álnépiesen lenne képes, ezért beszéljen helyette a dráma rettenthetetlen főhőse, Pintér Béla, a taxis: "Csodálkozol, hogy az itteni ifjú Deák Ferenc nyilvánosan elégette Kölcsey Himnuszát? Ide? Nektek? Balsors van, meg halálhörgés, siralom, kínzó rabság, csak éppen magyar nincs hozzá, aki megbűnhődné a múltat meg azt a redvás jövendőt… Hajjaj, a magyar népnek ilyen zivataros százada még nem volt, s már nem is lesz, mert magyar sem maradt. Semennyi. Az utolsó még becsukta a Vereckei hágó kapuját, oszt jónapot!"
A Fészek Színház Az utolsó magyar címmel felruházott félig népszínműve, félig easternje semmi másról nem kíván értekezni nézőinek, csak arról, hogy higgyük már el végre: nagyon jó itt és most magyarnak lenni! (Még akkor is, ha... blablabla.)