Zenekari koncert - Jolivet, Harrison, Reich

Lou Harrison: Concerto fuvolára és ütőhangszerekre;
Concerto hegedűre és ütőegyüttesreAndré Jolivet: Koncertszvit fuvolára és ütőhangszerekreSteve Reich: Variációk vibrafonokra, zongorákra és vonósokraAz Amadinda Ütőegyüttes 2019 tavaszán lesz 35 éves, amit sok más mellett egy Fesztiválzenekarral közös kamarakoncerttel ünnepel: a BMC-ben két versenymű hangzik el egy egzotikus­ francia nyitódarab és egy magyarországi Steve Reich-bemutató között.Mintha egy ritka madár izgatott énekét hallgatnánk az őserdő kellős közepén, annak minden furcsa zajával – a hangverseny a francia André Jolivet 1965-ben keletkezett koncertszvitjével indul, amelynek főszereplője a virtuóz fuvola. Nem véletlenül érezzük egy távoli világ hangulatát: a szerző a Montmartre-on nőtt fel, vonzotta a kubista festészet, az ezoterikus filozófia, a tradicionális afrikai zene, és egész életében rengeteget utazott, Indiától Mexikóig.Az Amadinda repertoárjában a kezdetektől fogva fontos szerepet játszottak az amerikai kompozíciók. Lou Harrisonnal és Steve Reichhel már a 90-es években szoros kapcsolatba kerültek, utóbbi darabot is írt nekik. Harrisont lenyűgözte az amerikai indiánok zenéje; sokat komponált gamelánegyütteseknek, aminek nyoma most elhangzó, 1959-ben írt hegedűversenyében is fellelhető. A lírai, ezer színben pompázó hegedű a hol metsző és ritmikus, hol lágy hangzású ütőkkel beszélget, amelyek virágcserepeket, bádogdobozokat, vízvezetékeket szólaltatnak meg. Rövid, ám annál többet játszott, sűrű szövetű 1939-es fuvolaversenyében Harrison a hangszer minden adottságát kihasználja: gyakran kapnak szerepet a fuvola legmagasabb hangjai.A koncert második felében a magyar közönség először hallhatja a minimálzene első mestere, Steve Reich 2005-ös kompozícióját. A szerzőre jellemző repetitív darabban a négy vibrafon ezüstös hangja három vonósnégyessel kapaszkodik össze, csillogásukat bőgőszerűen ellenpontozza a háttérből a két zongora.