Szentivánéji álom

Shakespeare műve az angol reneszánsz színmű-irodalom egyik legszebb darabja – a klasszikus mitológia, a néphit, a vallás, a polgári gondolkodás, és lényegében a reneszánsz-kori filozófia naiv elemeit forrasztja csodálatos egységbe. A vígjátékban mitológiai istenalakok, tündérek, egy királyi pár, ifjú szerelmesek, athéni kézművesek keverednek össze egy bolondos éjszaka játékosan szövevényes bonyodalmaiban, mely végső soron a szerelem mindent legyőző szépségét, az ember örök életszeretetét hirdeti.

Úgy tartják, minden, ami a Szentivánéji álomban benne van, „hozott anyag”, de attól lett zseniális a mű, hogy ezeket Shakespeare „hordta egybe”, s ő gyúrt belőlük naivul groteszk tündérjátékot.

„A Szentivánéji álom folytatása és egyben paródiája is a Romeo és Júliának. Ugyanazt mutatja be, de máshogy: kifordítva és megsokszorozva. Nem a párkapcsolatban megjelenő személyiség drámája, hanem látomásos mozgókép-mutatvány, melyben jelenségként mutatkozik meg a személytelen társas ösztön. Kívülnézetben összeurópai tündérmese, belülnézetben csoportos mélylélektan” – írja a műről a tudós, az egyik legjelesebb magyar Shakespeare-ismerő, Géher István.

A Midsummer Night’s Dream a 450 éve született mester legnépszerűbb darabja – legalábbis magyar nyelvterületen ezt állították színre a legtöbbször (a Nemzetiben a Lear király vezet). A Nemzetiben játszották először magyar nyelven: Arany János az 1864-es Shakespeare-jubileumra, az „avoni hattyú” születésének 300. évfordulójára készítette el a fordítását.

Később olyan nagy színészek arattak sikert a darabban, mint Blaha Lujza, Bajor Gizi, Mészáros Ági, Bara Margit, Ungvári László, Ladányi Ferenc, Kállai Ferenc, Bessenyei Ferenc… Titánia és Oberon, Lysander és Demetrius, Vackor és Zuboly, Puck és Hermina – mind-mind a színészek szerepálmai. közé tartozik ma is…

David Doiasvili, a fiatal grúz rendező Shakespeare műveinek kiváló ismerője, a Szentivánéji álmot friss, a mai korhoz, fiatalokhoz szóló igazi színpadi álomként ajánlja a nézőknek.