bodylotion co-dance: L é p é s I d ő

„Róják a nyolcasokat peckesen, felhúzott orral, akár a parádés lovak, róják andalogva, lágyan, sejtelmesen, ritmusra, fenékriszálva és direkt túljátszott, mechanikus mozdulatokkal. Róják üresen fókuszált tekintettel, a közönséggel pillanatnyi szemkontaktust keresve vagy egymással hamiskásan összemosolyogva, egyik ötlet szüli a másikat, míg egyszer csak csapzottan és némileg szétesve a főldre rogynak… és mintha visszafelé kezdene forogni az idő kereke, háttal, hátrafelé mozogva kezdik maguk alá gyűrni a nyolcasokat, visszafutva egészen a boldog gyermekkorig, pajkos gyereklányként kipenderülve a végtelen időbe." Králl Csaba

Ezek a mikrotörténetek gazdag referencia hálózatot működtetnek, és magától értetődő természetességgel ültetnek fel az egymást gyorsan, de mégis zökkenőmentesen követő hangulatváltások hullámvasútjára. Így juthatunk el néhány lépésben a divatbemutatótól a bálig, a spartakiádtól, a díszlépésekig, a spanyol lovasiskola eleganciájától, vagy a balettől a réten való felszabadult, önfeledt ugrándozásig. De persze összeolvasható egy nagyobb narratíva is: ikrek, barátok – akár még táncos-koreográfus alkotótársak egymásrautaltságának áttételes – története is. Ez a rendszer, bármilyen szabályozott, mégis meglepően asszociatív: „kinyitja”, élő kapcsolatok hálózatába köti be a cselekvés, mozgás és/vagy tánc problémakört. És teszi mindezt könnyed, néhol frivol, máskor humoros, ironikus gesztusokkal, kellő mértékű önreflexivitással, a pillanatnyi, személyes szituációk, léthelyzetek lereagálásával. Friss, játékos, okos, érzékeny – „szemtelenül minimalista”: kortárs. Százados László

A bodylotion co-dance két tagja: Arany Virág és Hadi Júlia, a Budapest Kortárstánc Főiskola egykori növendékei 2009-ben kezdtek együtt dolgozni. Előző munkáikban mint a Hallod?, Én Üzem, Kötelező haladási irány, Bodyscape, olyan valóságok kidolgozására törekedtek, ahol a mozgás, a zene és a látvány egyenlő szerepet játszik a színpadon, ahogy az alkotási folyamatban is.
 
A L é p é s I d ő, amelyért az alkotók 2015-ben Lábán-díjat kaptak, a változás észrevehetetlenségét járja körül. Hogyan érzékeljük a változást egy folyamatban? Van-e a változásnak megragadható pillanata? Vagy csak az eredményt vesszük észre, hogy már más lett? Mi segít észrevenni? Másokon, önmagunkon, az életünkön? Jelen lehet lenni a változásban? A darab rövidített időfragmentumokat ültet mozgásba, apró részletekből épít mozgásfolyamatot, mely az állandóság és változás állapotát ütközteti.

Alkotók, előadók: ARANY Virág, HADI Júlia
Zene:SŐRÉS Zsolt
Fény :PETE Orsolya

Fotó: Luka Trajković