Bartók: A fából faragott királyfi – szvit

Budafoki Dohnányi Zenekar
Előad és vezényel: Hollerung Gábor

Bartók életműve önmagában is világító mérföldkő a XX. század kétségbeejtő útkeresésében. Zenei nyelvében képes volt megőrizni az európai zene fejlődésének alapvető mechanizmusait, nevezetesen a zenei hang objektív törvényeiből következő felhang-alaphang viszonyt. Emellett zenei gondolkodásának tágításhoz nem logikai utat választott, hanem egy addig ismeretlen népzenei nyelvet integrált művészetébe.

Életművén belül a Fából faragott királyfi is sajátos mérföldkő: ez a mű elsőként talál utat a szélesebb közönséghez, és egyúttal a romantika színpadi alkotásainak egy lényeges záró pillanata, mert talán az utolsó olyan színpadi mű a megelőző és az utána következő színpadi alkotások sorában, amelyben a szerző egy organikus, pozitív élményt ébresztő befejezést tudott megfogalmazni.

Ahogy Bartók Kékszakállújában a férfi és a nő feloldhatatlan különbözőségét, kapcsolatuk általános érvényű, örök sötétségét fogalmazza meg, addig a Fából faragott királyfiban az egymásért vállalt lemondás és áldozat egy boldog szerelem reményében cseng ki.